Ami január elején még elképzelhetetlennek tűnt, egyre közeleg - szombat reggel 7:30-kor a Gyékényesi-tó habjai közé vetem magam az ágyú eldördülése után, és nekikezdek annak, amire 7 hónapja készülök.
Visszatekintve 5 sikeres és 2 OK hónapon vagyok túl, amelyből a 2 OK a két utolsó is. Szerintem a Tour de Pelso napján, június 1-én voltam a topon 5:25-ös Balaton-körrel, és persze azóta is erősödtem, fogytam, tapasztaltam, azóta jött egy kis nyűgösség, aztán (minden bizonnyal nem függetlenül) egy betegség, voltak nem következmények nélküli hétvégi bulik/fesztiválok és nem mellesleg napi 3-4 órával több munka június eleje óta.
Ezzel együtt nagyon jó időszakon vagyok túl, sokkal kevésbé voltam stresszes, a sok edzés ellenére mindvégig energikusnak, sőt a korábbiaknál energikusabbnak éreztem magam, 94 kilóval indultam neki az edzésnek és 85 kilósan fogok rajthoz állni - egyszóval nagyon élveztem. Egyébiránt rengeteg érdeklődést, bíztatást, pozitív jelzést kaptam a barátaimtól, a családomtól, Tőletek, ezek nagyon sok erőt adtak.
Mint a címben is látszik, 213 nap alatt 176-szor edzettem, 306 órát, azaz 12 nap 18 órát töltöttem edzéssel. 114 km-t úsztam, 3.216 km-t bringáztam és 867 km-t futottam - az időt tekintve 20-50-30% megoszlásban. Ami előttem áll, az majdnem hasonló időarányban elosztva 3,8 km úszás, 180 km bicaj és 42 futás, összesen 226 km.
Furcsa, már az előző posztban is utaltam rá, úgy képzeltem, hogy az utolsó héten mindenre lesz idő, minden nap fél órában lejátszom magamban a versenyt, relaxálok, sokat alszom, megírom és megjelentetem az emlékirataimat :-) - persze a valóságban nem így lett. Sok volt a munka, utaztam, és gyakorlatilag egy rohanás volt a hét, szerencsére azért 1-2 jó alvással, főleg a hétvégén, hétfő és csütörtök este. Visszanézve félig-meddig nem bánom, mert legalább nem volt időm "ráparázni" a dologra, igazság szerint tök nyugodt vagyok. Talán egyetlen olyan drukk van bennem, ami a vizsgák előtt volt régen, amikor sokat készültem - mintha nem tudnék semmit. Most is úgy érzem, mintha nem lennék olyan erős, mintha gondot okozna sokat menni, hiszen olyan régen volt már az utolsó hosszú edzés. (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy amikor ugyanezt éreztem két hete, akkor viszonylag megerőltetés nélkül tekertem 5 órát, majd maradt még erőm lendületesen futni.)
Tegnap azért összepakoltam egy időzítést a versenyre, valamint egy frissítési tervet, ami amellett, hogy nekem fontos, a szüleimnek is segít - ugyanis állandó segítőtársam, Gabi, aki az energiaszeletek mellett a legnagyobb lelkierőt is adja, sajnos megbetegedett és nem tudott eljönni. A tervem 1:36-os úszással, 6:25-ös bringával (ez 28 km/h-s átlag) és 4:34-es futással (ez 6:30-as kiliket jelent) számol, valamint 10+15 perc depózással - így pont 13 óra jön ki, ezért célom a 14 órás határ elérése, mert 1 órát a fenti tervből tuti el fogok szórni.
Úgy érzem, hogy felkészült vagyok és végig kell tudnom menni - kivéve, ha valamint a helyszínen elrontok. Erre kell figyelnem, hogy a jó felkészülés után okosan is versenyezzek. Van a Going long c. Ironman-biblia, az azt tanácsolja, hogy a lelki felkészülés részeként írjam össze a fő félelmeimet, és találjak rájuk választ - nekem ez hasznos volt, íme:
- Elrohanom a bringát - tipikus hibám, Orfűn a félIronman-en nem követtem el egyedül és egyszerűen mennyei volt úgy futni, hogy még duzzadok az erőtől. Ez az első és legfontosabb - a bringán csak a pulzust nézni és alig a sebességet, 130 fölé nem kéne menni, legalább is az elején. Nehéz lesz.
- Elrontom a frissítést - ez jól szokott menni, de figyelni kell. Amikor fáradt vagy és éppen szép kényelmesen fekszel a könyöklőn, tekersz, néha 10 percen át is erőt kell gyűjteni ahhoz, hogy hátranyúlj és lenyomd a 10. szar édes energiaszeletet. Követnem kell a tervet, 40-45 percenként enni és rendesen piálni, főleg a bringán, hogy a futás már kevesebb frissítéssel is menjen. Folyamatosan figyelnem kell a testem jelzéseit, és azonnal "interveniálni", ha bárminemű fáradtságot érzek.
- Defekt - egész évben egy volt, amikor az új bringával először mentem, 3 fokban. Volt régen olyan Balaton-kör, hogy 3-szor cseréltem kereket, most meg március óta egyet sem - Murphy már rakja is a szögeket az útra. :-) Nem szeretem olyan dolgokon idegesíteni magam, amikről nem tehetek, ha megtörténik, majd nekiállok és cserélek.
- Meleg - harmadfokú hőségriadó van érvényben, 36-37 fokot mondanak, amire per pillanat nincs igény. Egyszer edzettem ilyen melegben, Orfűn (mondjuk fesztivál másnapján), ott eléggé elfogytam. Még fontosabb a frissítés, nyakat/combot locsolni, spórolni az energiával.
A fent említett könyv felsorolja a 10 tipikus IM-hibát is, szerintem érdekesek (a 10-től indulva):
- Túl sok edzés a verseny előtti héten - erre figyeltem.
- Túl sok kaja a verseny előtti héten - erre is figyeltem, kb. átlagosan ettem, kicsit több sütivel a raktárak feltöltése miatt
- 60 perccel a depó zárása előtt még nem ellenőriztem a körülményeket - igyekszem holnap a rajt előtt bő órával, 6:15 körül kiérni és mindent alaposan elrendezni
- Extra-erős izo-ital az úszás előtt - ez nem szokásom, nem tervezem
- Elfeledkezni arról, hogy normális, ha az ember néha rosszul érzi magát a verseny közben - maratonokról erre emlékszem, ha jön a kalapácsos ember (jönni fog már a bringán is), majd elbeszélgetek vele... :-)
- Energiaszelet a depóban - úszás után nem szabad enni 15-20 percig, hogy ráálljon a gyomrom a kajára, erre eddig nem figyeltem, most fogok
- Túl erős izo-ital - a szokásos közepes keverési arányt tervezek, amit mindvégig ittam
- Túl erős úszó lábvizén úszni - nem merül fel, nyugger-tempóban a végén
- Túl erős első 400 m úszás - figyelek majd rá
- Túl erős bringa az első 90 percben - lásd fentebb, kitüntetett figyelmet szentelek rá
Sok okosságot hallottam, olvastam továbbá az elmúlt hónapokban - gondolom nem véletlenül ismétli őket mindenki, aki már csinált Ironmant. Ugyebár fejben dől el (aki már csinált teljesítménysportot, az tudja, hogy ez mit jelent és mennyire igaz) és én szerintem rendben vagyok, nagyon fogok koncentrálni a célra és a fenti félelmekre. Az Ironmanen mindenre van idő, nem fogok rohanni a depóban, szépen mindent magamhoz veszek, kár lenne elkapkodni. Az iram öli meg a versenylovat, sokszor utaltam már rá, igyekszem nem elrohanni.
Nagyon várom a szombat reggel 7:30-at, minden percét szeretném kiélvezni, ha már ennyit készültem rá. Biztos fantasztikus hangulat lesz, minden eddig minden versenyen - igyekszem odapakolni magam. Drukkoljatok, én pedig írok majd az élményeimről és az ezt követő terveimről! :-)
