"És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége
De szerintem a cél is az útnak a része."

Mielőtt belefognék, egy kis módszertani alapvetés és fogadalom. Minden, Ironmannal foglalkozó iromány kitér az Út és a Cél viszonyára, "az út maga a cél" és barátai. Egyrészt lehet, másrészt én az előbbi téma boncolgatása helyett tartanám magam a fenti Kiscsillag-idézethez, ami az alábbi úrról szól - Jávor Pálról... :-)

Szóval a történet. 2009 januárjában (ajjaj, majdnem megint egy rock-idézet jön, "egy Fradi-győzelem és öt konyak után") egy Visegrádi utcai baráti vacsora során elfogyott egy-két üveg rövidital. Itt, az ilyenkor megszokott, a szalonspiccet kihasználni igyekvő fogadásoktól eltérően korrekt, motiváló fogadás köttetett - ennek a részletei olvashatók a lenti posztokban.

Nos, akkor (Jézusom, miért idézek megint) mázsa-kettő voltam, 102 kg. Azóta eltelt bő 4 év, lefutottam 3 maratont, és 10 kilóval vagyok könnyebb. Mint ígértem, nem térek ki az Út és a Cél bonyolult viszonyrendszerére, csak simán jelzem, hogy elég királyul érzem magam.

Az Ironmannel először az első maraton után kezdtem el szemezni, 2009 karácsonyán. Bő hónappal a maraton után, a fogadáson nyert jégerek már lementek, szuper 10 órás alvások, ebéd után még leszalad 10 bejgli mellé 8 zserbó, kemény vagyok, nézzük, mi kell hozzá. Nézegettem blogokat, írtam egy emilt egy ezzel foglalkozó edzőnek - aztán elkezdődtek a hétköznapok és visszavettem az arcomból. :-)

A hiba ott érkezett, hogy a harmadik maraton egy Ironman-váltó része volt, 13 órán belül teljesítettük a távot a Vas és Olaj csapattal, Heni és Dani kollégáimmal tavaly júliusban. Na ott rohadtul megfogott a téma - a miliő, ami egy ilyen Ironman-versenyen van, szinte átadhatatlan. Kvázi eldőlt a kérdés, ennek neki kell menni, amíg nagy nem leszek. És újra írtam a fent említett edzőnek, és január 1-étől nekiálltam.

Valamelyik lenti posztban (3 és fél éve kb.) összeszedtem, az első maratonra 55 órát készültem. A másik kettőre kb. összesen ennyit. Az Ironman-felkészülésben már 33 edzésnél, majd' 40 óránál járok, és még szinte el sem kezdtem. Ez egy új életforma lesz most, amit egyelőre élvezek. És beneveztem július 27-ére az Ironmanre. Drukkoljatok, én pedig (remélem) írok még a részletekről.

Addig is egy kép arról, hogy hogyan fut az ember hóban... :-)