Erre a hétre 3 edzést írt elő az edzésterv, de több nem is fért volna bele, hiszen a hét egy részét Olaszországban töltöttem elég sok melóval és utazással.

A hétfői edzést valójában vasárnap este futottam le, az egy 5 km volt. Szerda este aztán sor került az első fartlec (iramjátékos) edzésre, amelyet Monspart Sarolta így foglal össze:

Iramjáték (v. fartlec) edzés, amikor a futó maga váltogatja a sebességét a terepadottsága és a "jóleső-futóérzése" alapján. Így lehet akár 50 m, akár 1000 m bármely táv gyorsabb és lassúbb tempójának különböző ismétlése, váltogatása. Játék az irammal és a futókedvvel. Ez az edzésféle különösen változatos terepen sikeres.

Erről a fajta edzésről ír a Wikipedia, Winkler Róbert, Monspart kollegina pedig így jellemzi az értelmét:

Amikor gyorsan futsz, a hajszálerek becsukódnak. Az egész lábadban. Amikor gyors után mész lassan, akkor kinyílnak, huhú, de jó! A hajszálereken keresztül történő oxigénellátással táplálod az izmokat...

Én a 8 km-emet végül úgy futottam le, hogy minden 1.000 méterre kb. 2-300 méter lendületes futás jutott, és ez valóban meglehetősen változatossá tette az edzést (ettől függetlenül marha fáradt voltam, nem nagyon volt kedvem futni, így nem pörögtam fel eléggé) - szóval jók lesznek ezek.

A hét zárásaként ma (kis változatosságokat csempészve az útvonalba) a Margitszigetre mentem edzeni, ahol 2 kört nyomtam le (10,7 km), a másodikat valami hatalmas esőben. Jól bírtam, nem fáradtam el, 6 percen belüli km-eket mentem, de két következtetés mára is jutott:

• Elég szar esőben futni, hideg volt, a pólóm 2 kilóval nehezebb lett - jó lenne, ha november 7-én nem lenne esős idő.
• 10 km az a távolság, ami után már szomjas az ember - vinnem kell kulacsot az ennél hosszabb edzésekre.

Zárásként álljon itt a heti fun fact, hol is edzek tulajdonképpen. Nos, a Margitsziget remek környezet lenne, de kb. 45-60 perc utazást igényelne oda-vissza, így nem jön szóba, max. ritkán, hétvégén, mint pl. ma. A futásaimat rendszerint Dél-Pesten, a Boráros tértől a Duna mentén délnek indulva végzem, majd Csepelre futok át. Ez ugyan beton, időnként bringások kerülgetnek, valamint a Csepelre vezető hídon elég nagy a forgalom, nem beszélve a szennyvíztisztító kellemes illatáról, de jó itt futni - a Duna nagyon szép, és a parton futva nagyon kellemes a környezet. Itt nagyjából látszik az irány, de nem pontosan.