Bár elterveztem, hogy a rendszeres posztolás csak a rendszeres edzés idején indul majd, némi közléskényszer és baráti bíztatás okán álljon itt az első 2010-es futóedzés hiteles története.
Az edzésre egy nehéz, ám cserébe 4 napos munkahét végén, péntek este fél 8-kor került sor. Új (az edzés előtt kb. 10 órával átvett) pulzusmérő óra, új (szülinapra kapott) futónadrág, futózokni és futócipő. Ideális futóidő, derült ég, 15-16 fok.
Bringával mentem ki. A pulzusmérő működött, de távolságot nem mért a GPS szenzor. Bazi sok ember a Margit-hídon, alig bírtam kitolni a bringát. Melegítésképpen futás a futópályára való lejárattól a stopperig (kb 200 méter). Ez idő alatt mind a pulzusomat, mind a távolságot mérte a cucc.
Indulás 19:37-kor.
- Az első 100 méter után rájöttem, hogy nem méri a pulzusomat ez a fos.
- Egy kilométer után rájöttem, hogy nem fogom tudni lefutni a marathont.
- A második után rájöttem, hogy ha normálisan bemelegítettem volna, nem halnék bele az elsőbe.
- A harmadik kilométeren rájöttem, hogy marha szoros a pulzusmérő szenzor mellkasi pántja, nehezen kapok levegőt, cserébe nem mér a cucc. Meg persze nem álltam volna, hogy lazítsak.
- A negyedik kilométeren rájöttem, hogy egész jó erőben vagyok.
- Az ötödik kilométeren rájöttem, hogy annyira mégsem.
- A kör végén rájöttem, hogy sürgősen el kell mennem allergiavizsgálatra, majdnem megfulladtam, és nyomtam egy 15-ös tüsszentőrohamot.
A vége 27:01, szerintem első nekifutásra nem rossz, kicsit több mint 5 perces kilométerek. Menet közben jöttem rá, hogy az óra tudja mérni, hogy a pillanatnyi sebesség alapján hány perc egy kilométer. Nos, a keleti oldalon (első félkör) kb. 5:30-as km-eket nyomtam, a 3-4. km alatt 4:30-asokat, a végén pedig 5:00 min/km körüli sebességgel értem be. Nem fáradtam el durván, de nem ment volna még egy ilyen kör - ráadásul bántóan nem egyenletes tempóban futottam. There is room for improvement.
Hazafele is bringáztam, így kb. ajtótól ajtóig 1,5 óra volt a szigetes túra - tuti nem fog menni ez meló előtt, pláne, ha mondjuk nem is egy kört kell lenyomni.
Sok közölnivalóm lenne, futás közben (Paul McCartney egyik párizsi koncertjének hallgatása mellett) remekül lehet azon is gondolkodni, hogy mit ír le az ember. Persze az első poszt írása közben meg arra jöttem rá, hogy sokkal jobban kellene írnom ahhoz, hogy ez egy Index-címlapos blog legyen... :-)
Úgyhogy most ennyi. Ceterum censeo 42 jägerért sok mindenre hajlandó az ember...
