Ajjajj, közeledik a verseny. Marha lelkes vagyok, nagyon várom, és még tök sok témáról szeretnék írni. Ma elkezdődött az utolsó edzési ciklus, már csak 3 hét, egyre csökkenő terheléssel. Úgy 2-3 hete volt egy kis holtpont, nyűgösség, sok edzés és mostanában igen sok munka, mindez megspékelve egy-két zenei fesztivállal, túlterheléssel és (mivel az ember a szervezetét nehezen veri át) természetesen betegséggel.

A betegség azért remek dolog a felkészülés legkeményebb időszakában, mert próbálsz lavírozni a kihagyott edzések okozta lelkifurdalás és a pihenés, mint a gyógyulás egyetlen értelmes útja között - 2 hetem ment rá, de most úgy érzem, tök egészséges vagyok újra, és viszlát hiszti, nagyon várom a versenyt. (A jegyzőkönyv kedvéért: egy hosszú bringát és két úszást kellett csak kihagynom, de gondolom önmagában a gyengélkedés nem tett túl jót az erőnlétemnek.)

Mint már írtam és az érdeklődők láthatták is az edzésnaplóban, hétköznap azért relatíve rövidebb edzések vannak (már amennyiben pl. egy 2:30-as futás annak számít :D) és hétvégén jön a hosszú menet. Ennek okán külön öröm, amikor versenyezni megyek, utazás, izgi, drukkolás, ilyenek. Edző Gabesz bá'val egyeztetve 3 versenyre neveztem be, lásd alább (nem is annyira) rövid beszámolóimat.

FélIronman - II. Ironman Triatlon Fesztivál, Orfű - május 26.

• Orfű szuper hely, ezt ugye tudjuk a Fishingről. A vasárnapi versenyre már szombaton lementünk, Pécsen fantasztikusan finom ebéd, majd Orfűn pályabejárás. A bringapálya 3 kör (3*30 km), minden kör elején és végén meg kell mászni a 10%-os Gonosz Manó hegyet, majd irány Abaliget és fel északnak. Klasszik megoldás: elindulok, 5 perc múlva elkezd ömleni az eső, majd a visszaérkezés előtt 5 perccel eláll. Yeah! Utána futás a tó körül, ez 6 km, és továbbra is csodálatosan szép. Este BL-döntő és nagy alvás.
• Aztán reggel kellemes verseny előtti izgalom. Ja, és hoppá: 9 fok, a tó 18 fokos - mekkora mák, hogy indulás előtt még visszamentem az esőkabátomért. A 10:00-re tervezett rajt előtt közlik, hogy az eső miatt nem engedik fel a mezőnyt a Gonosz Manóra, mert csúszik, így a rajt 20 perccel késik, új bringapálya a tó körül, 15 kör...grrr.
• Úszás neoprénben, életemben először vadvízben. Apám, mennyire jó az uncsi uszodai hosszok után!!! Két kör, az első 21:20 alatt megvan, mennyire jó idő már a terveimhez képest (melyek alapján 45 perc a félIM táv, 1,9 km reálisan nekem)!!! A második körben ennek megfelelően már azon gondolkodom, hogy milyen lesz majd elsőként átszakítani a Hawaii Ironman célszalagját, közben húznak el mellettem az emberek - na ilyen, ha nem figyelek a technikára. Rosszabb is a 2. köröm, 44 perc valamennyi a vége.
• (A rend kedvéért: én mellben úszok, a többség gyorsban. Gabi elmondása alapján gyakorlatilag lehetetlen abbahagyni a röhögést azon a látványon, hogy elhúz a mezőny gyorsban, majd a végén pár pali szerencsétlenkedik mellben, mint a nagymamák.)
• Erős idegzetűeknek egy kép a neopRémről:

• Már említettem azt hiszem, ilyenkor jön a depózás. Ezt a profik kb. fél perc alatt oldják meg, ülnek is a bringára, menet közben fel a cipő, stb. Nekem ez stabilan 7-8 perc, lerángatni a ruhát, fel a bringásruhát, zenét, órát, mosdó, zokni, cipő, blabla. Állítólag "az Ironmanen mindenre van idő". :-)
• A bringa elég keményen indul, mert marha hideg van, ömlik az eső. Hú, nagyon kell az esőkabát. Lefagy a lábam, a versenyzők (főleg a profibbak) egymás után adják fel (nem a puhaságuk, természetesen a betegség, bukás elkerülése végett, vacogó, lila szájú emberek szállnak le a bringáról), én összeszorítom a fogom, feltekerem a Tankcsapdát és nyomom neki. A 15 kör elég uncsi, de mint mondtam imádom Orfűt + Gabi a körök végén mindig ugrálva buzdít sárga esernyőjével. Szerencsére jól megy a kajálás + nem rohanom el a bringát, ahogy szoktam, praktikusan az összes köröm +/- 30 mp-en belül van, 3:21 a vége, 27,5-es átlag - íme a részletek.

• Szerencsére a bringa végére elállt az eső. Persze újabb tökölés a depóban, hú, de jól esett száraz ruhát venni, majd 6 kör a futópályán. Még nem tudtam akkor, de mivel a bringapálya 2,5 km-re hosszabb volt, a futópályát ennyivel rövidítették - nem rossz. Az meg főleg nem, hogy egyszerűen nem fáradtam el. Nyomtam a saját tempómat, 6:00-os km-ek, pulzus OK, és semmi fáradtság. Szóval tök jó, az utolsó kört már lendületből nyomtam, 1:45 a vége, 5:48-as km-erek, így 6:14 alatt teljesítettem életem első triatlonversenyén a félIronmant. :D Remek élmény volt, (kis túlzással) minden percét élveztem. 60 indulóból 45 fejezte be, 40. helyen jöttem ki a vízből, 31.-ként szálltam le a bringáról és 29. lettem. Íme egy szép leírás az egyik szervező tollából.

• Kis adalék: milyen érdekes ez a "fejben dől el" dolog. Aki már csinált teljesítménysportot, az tudja a lényegét - vhogy ki kell tudni kapcsolni a fájdalmat meg hogy basszus még milyen sok van hátra, és ez igényel némi lelkierőt és koncentrációt. Tök érdekes volt, hogy a verseny utáni 1 órában nem a boldogság töltött fel, hanem vmiért az idegesség, sikerült kötekednem az utamba kerülőkkel (szomszéd, szállásadó, kocsmáros, feleség), akik persze furán néztek. Arra jutottam, hogy valszeg utána jöhetett ki ennek a bő 6 órának a feszültsége, ami persze elég nevetségesen hangzik, de tényleg így történt.

Tour de Pelso Balaton Maraton - Balcsi-kerülő bringaverseny - június 1.

• Ezen a versenyen már háromszor indultam, elsőként kb 8:40, másodszor 7:46 alatt teljesítettem a bő 200 kilit, harmadszor kiszakadt a külsőm és fel kellett adjam, ráadásul pont a siófoki céltól a legmesszebbi ponton kb.
• A verseny dinamikája olyan, hogy sok száz ember indul, és ha az ember benne tud maradni az élen haladó 50-100 fős bolyban, akkor a légellenállás csökkenése miatt igen szép tempóval tud haladni - aki még nem ment így, nem is tudja elképzelni, hogy ez mennyit számít, én 28-30 km/h körül átlagokra vagyok jó egyedül, a bolyban 35-40 körül halad az ember gyakorlatilag komoly megerőltetés nélkül.
• Ugyanakkor egy ilyen bolyban ha valaki borul, mindenki borul. Több forrás is utal rá, hogy életveszély, sokan éppen ezért nem is mernek így menni. Viszont hatalmas élmény, ilyen jó erőben nem igen leszek máskor, jó lenne egy jó időt menni - bevállaltam. Edző Gabesz bá' tanácsai (amit akkor még nem tudtam) az életemet mentették meg: "Sose menj teljesen a közepén, mert ha vmi történik, nincs kiút! Tehát próbálj a bal széle felé közlekedni, úgyis befelé fognak terelni, amikor előzgetnek, de próbálj meg ott maradni. Illetve ami még jó tud lenni, hogy a boly eleje felé tekersz, mert ált a bukások a közepén vannak, és onnantól megállítanak sokmindenkit, és nagyon szar felzárkózni ismét a mezőnyre. [...] Illetve nagyon figyelj minden mozgást, mert a bolyban nem látsz, csak kb követsz embereket, és egy-egy terelő sziget roppant kellemetlen meglepetés lehet. Arra készülj, hogy a déli part végén, az emelkedő utántól fogják rángatni a mezőnyt, és lesznek durva megindulások Keszthely felé, ez kb Csopakig szokott tartani, mert addigra szétrángatják a mezőny elejét."

• Konkrétan így lett. Három nagy bukás volt a 3 méteres közelségemben, és az mentett meg, hogy a bal oldalon óvatosan ki tudtam kerülni - ugyebár jobbra ott az út széle. Az első Lellénél volt, basszus, kb. 3 méter magasan repült egy bringa. Majd volt egy bazi nagy bukta Fonyódnál kb. vagy 20 érintettel, és vhol északon még egy (szerencsére nem vészesen gyors tempónál) szintén sokakkal.
• És valóban, Keszthely előtt megindult a mezőny, de fel tudtam zárkózni. Azért fáradtam rendesen, kajálni sem bírtam normálisan, mert annyira kellett minden tizedmásodpercben koncentrálni, féken a kéz, nehogy baj legyen, csomó hirtelen fékezés, kikerülés, kocsi, gyalogos, stb.
• Sajnos a füredi dombokon elbambultam, és pont ahogy a Tour de France közvetítéseken látni, szépen centinként haladva húzott el előlem a mezőny mézesmadzagként hívogatva, de akárhogy tekertem, ilyenkor nincs esély már. Szerencsére egy kisebb társaság 5 km múlva beért, és velük tekertem az utolsó 40-50 kilit, néhányszor én vezettem a brigádot.
• És 5:25 a vége!!! 749 versenyző ért körbe, 88. lettem 11 perccel a győztes mögött, 36,9-es átlag. Nem hittem volna, hogy valaha tudok ilyen jó időt menni - azt mindenesetre megfogadtam, hogy a bollyal többet nem megyek...
• Az edzéstervnek megfelelően futottam még fél órát a verseny után, íme a futás előtt egy kép "állandó Pelso-társammal", Derssel.

eXtremeMan113 Kaposvár - FélIronman - június 30.

• Ez egy újonnan alapított verseny, edzőverseny a nagyatádi Ironmanre, amire én is megyek. A szervezője az a Péter Attila, aki számos verseny, pl. a nagyatádi Ironman és a pesti futóversenyek állandó speakere, mindig gondolkodtam, hogy milyen marha nehéz lehet 4-5(-8) órán át konferálni arról, hogy emberek folyamatosan futnak el, futnak be, kidőlnek, örülnek, sírnak.
• A már-már szokásos koreográfia - szombaton lefelé menet isteni ebéd a Kistücsökben Szemesen, szállásfoglalás (Fogadó a Bárányhoz :D), majd pályabejárás. Elég későn tudtam nekifogni, de sebaj. Átvettem a rajtcsomagot, tekertem egyet a kaposvár-toponári, a várostól északra lévő Deseda-tótól induló, gyakorlatilag sík szakaszt nélkülöző bringapályán (ez nehéz lesz!), majd futottam a tó körül. Este hatalmas pizza, két jó sör, és borzasztó rossz alvás. A fent említett (amúgy a Fishing on Orfűn összeszedett) betegségem még kicsit tartott, plusz allergia, össze-vissza álmodtam baromságokat, alig aludtam.
• A rossz előjelek után viszont a verseny jól sikerült. A környezet itt is varázslatos. A tó 22-23 fokos, lehetett neoprénben úszni, és mivel az a rossz úszók utolsó mentsvára, én éltem a lehetőséggel (az alábbi képen sétálok be a vízbe, mintha így is hidegnek tűnne... :D, innen kellett még kb. 200 m-t úszni a rajtig, ami egy gátról történt).

• A Fishingen ugyebár Rátgéber László minden évben megpróbálja átugrani a tavat, én ezúttal kiinni próbáltam. Olyan erős északi szél volt ugyanis, hogy durván hullámzott a víz, ami remek lehetőséget kínál a levegővétel közbeni kortyolgatásra. Az időm 45 perc lett, örültem neki. A depóban persze megint tököltem, hát ez ilyen.

• A bringa, mint a pályabejárás után sejtettem, embert próbáló volt. Irgalmatlan északi szél (ez ugyebár odafelé volt átok, visszafelé áldás, mondjuk egy keleti szél még rosszabb lett volna, mert az oda-vissza oldalszél), a szervezők elmondása alapján bő 1.000 méter szintemelkedés, grrr. Ezzel együtt hatalmas élmény volt, én szeretek dombokon tekerni, vmiért most nem zavart a szél (ezt szeretném saját mentális felkészültségemnek betudni :D), megelőztem egy csomó embert, és remekül sikerült a frissítés is, jóllakottan, frissen, de nem túltelítve szálltam le a bringáról - 3:21 a vége (vicces, Orfű pont ennyi volt, igaz az kicsit hosszabb pályán), 26,7-es átlag, ami dombos pályán, szélben OK-nak számít az én szintemen.
• Itt jött egy kis intermezzo. Sajnos úgy volt kialakítva a pálya, hogy a második depózáskor Gabi már nem tudott a közelbe jönni, és sajnos nála maradt a törölköző, amit magam köré tekerek átöltözéskor. Mit volt mit tenni, bevállaltam egy gyors villantást, ami persze nem volt gyors, mert beleakadt a rajszámom a nadrágomba, aztán majdnem hasra estem fél lábon ugrálva. Azt pedig utóbb jelezte Gabi, hogy pont akkor ért be a győztes (hagyok időt feldolgozni: én még el sem indultam futni...) és kamerák előtt nyilatkozott, miközben én FKK-ban nyomultam a háttérben... Mind1, biztos nem látszottam. :D
• Itt nem voltam annyira friss a futáson, mint Orfűn, de fáradt sem különösebben. Nyomtam a szokásos tempómat, hajráztam az utolsó körben, 2:05 a futás (5:59-es kilik) és végül 6:34-es idővel (valamint egy plüss pingvinnel :D) futottam be.

• A 6:34 picit rosszabb csak, mint az orfűi 6:14, ott ugyanis mint írtam, rövidebb volt a futópálya - valamint itt is küzdeni kellett az elemekkel. Megint minden percet élveztem, megint nagy élmény volt, gyönyörű környezetben, és ezúttal idegbeteg sem lettem utána. Egyébként 215 indulóból 187 fejezte be - én 157.-ként jöttem ki a vízből, a depóban rögtön 7-en megelőztek, a bringán feljöttem a 138. helyre, újabb 3 hely bukta a depóban, majd a 140. helyen értem be.

Hú, ez nem volt egy rövid poszt, van rá sansz, hogy idáig csak a szűk családi kör jut el. :-) Mint írtam, még egy-két témáról mindenképpen szeretnék írni, ijesztően közeleg a verseny és egyre lelkesebb vagyok - szóval drukkoljatok, hogy maradjon a lelkesedés meg az egészség is!