:-)

A lényeg a címben van, de miután tömegek követelték :-) a beszámolót, íme néhány "Schlagwort", erős képi hatásokkal.

• A pihentető hét után szombat este érkeztünk Győrbe, ahol Ders szülei isteni csülkös lencselevessel és rakott palacsintával vártak minket, így a szénhidrátbomba megvolt.
• Kb. 1 óra gépszerelés után megtekintettük a Tűzszekerek c. futós filmet, ami sajnos nem annyira jó, mint hittük, de legalább kellően elálmosodtunk. Az alvás fél 1-től fél 7-ig tartott, tehát rendben volt.
• A reggeli a verseny előtt bejáratott fonott kalács, szüleim isteni vegyeslekvárja kombó volt Nesquick kakaóval, ez őrült fontos részlet ugye...
• A verseny, mint sejtettük is, szuper családias volt, kb. 150-200 indulóval, amiből sztem kb. 40 futott maratont. Jól jellemzi az esemény méreteit, hogy minden kör végén (mint írtam, 6 db 7 km-es kört nyomtunk) a rajtnál ülő 8 néni felírta, hogy melyik rajtszámú versenyző érkezik, így számolták az időket. Kedves, családias verseny volt.
• Íme egy kép indulás előttről (a fekete szteccsgatyákat külön kiemelném):

• Szintén tudtuk, hogy erdei pálya lesz. Nos, kb. az út fele ment erdőben murvás, földes részen, ami elég hepehupás volt, míg a másik fele betonon, ebből kb. 2 km egy töltésen, ahol izomból fújt a szembeszél.
• Ami a körülményeket illeti, volt útközben meg a kör végén egy-egy frissítőpont, illetve a kör végén az "ünneplő tömeg" is. Egész konkrétan szerintem ezért futottam öt órán belül. Amíg az ember nem fut versenyen, ezt üres frázisnak hiszi, de annyit, de annyit segít ilyenkor egy-egy jó szó, hogy én még az egyik kanyart jelző és ott hevenyészve tapsikoló faszingerrel is lejattoltam a végén, annyira hálás voltam neki. És még sokkal jobban Gabinak, a szüleimnek, Beusnak, Dórinak, Krisztinek és Tamásnak, hogy buzdítottak, valamint az erő mellett finom falatokat is adtak - lásd alább (elárulom, hogy az egyik kép Gabi Photoshop-tudását dicséri):

• Hogy hogy éreztem magam? 3 körön át remekül, aztán 3 körül át borzasztóan. Az első fele úgy ment, ahogy terveztem, se nem gyorsan, se nem lassan, aztán elfogyott a kraft. Hogy mi az oka, nem tudom, hiszen a 30-as versenyen semmi ilyesmi nem volt 21 után. Tippem a talaj (Zsolti is megerősítette), nem voltam hozzászokva, hogy minden lépésemre ügyelnem kell. Persze más oka is lehet, Gabi nagybátyám sem tudta a 21-es vagy 30-as formáját átmenteni, a maraton azért másik liga, és fejbecsapja az embert.
• A 4. kör még csak-csak ment, a holtpont (ahogyan azt sejtettük is) utána jött - 14 km még ****a sok. Ott nagyot szenvedtem, az utolsó kört meg már simán (persze marha lassan) behúztam. Mindezt az alábbi diagram is szemlélteti, a 2-3. köröket bénaságból fakadóan nem mértem külön, így feleztem a két kör együttes adatait, de emlékeim szerint ez nem különösebben tér el a valóságtól.

• Tudjátok, az kicsit fura érzés, hogy kb. minden edzésen gondoltam arra, hogy milyen koreográfiával futok majd be, majd a végén annyira kivoltam, hogy nem csináltam semmit, csak bevánszorogtam, mint egy darab... Megint csak üres frázisnak tűnhet, de lelkileg is igénybe veszi az embert egy ilyen verseny, de persze marha sokat is ad, ha sikerrel érsz célba - lásd alább (az idő amiatt több, mert kicsit később léptem át a vonalat a rajtnál):

• Zsolti eszméletlen jó, 3:49-es idővel zárt, Marci végül 28 km-t teljesített - ezzel pedig megnyertük a fogadást.
• Ders és a kis pajtások szuper meglepetéssel készültek, úgy fest, számítottak rá, hogy nyerhetünk :-). Köszönjük, tök jól esett!

• Slusszpoénként másnap (hétfő) este elmentem ötlabdázni, és bár egész nap dór oszlopokat éreztem a lábam helyén, egy alapos bemelegítés után gyakorlatilag alig fáradtam el kb. 1,5 óra intenzív testmozgástól. Már írtam, gimis korom óta (amikor heti három fociedzést nyomtam és ** kilóval kevesebb voltam) nem volt ilyen jó erőnlétem, sokkal jobban érzem magam fizikailag, mint mondjuk fél éve, és ezt is (mint oly' sok minden mást) a Jégernek köszönhetem! :-)
• Komolyra fordítva a szót köszönöm mindenkinek a lelkes olvasgatás, figyelmet, támogatást, szurkolást, jól esett. Továbbra is van kedvem futni, és szívesen futnék jövőre is maratont. És bár nem ígérem, hogy életem minden nagy tervéről és annak megvalósulásáról blogot vezetek majd, ez így frankó volt.
• Zárásként és búcsúzóul álljon itt Gabi új fényképezőjének és Photoshop-tudásának két szerelemgyermeke... :-)