Sajnos a posztolásom kicsit olyan lett, mint maga a felkészülés - azt hittem, a végén majd mindenre nyugodtan lesz idő, de ezt persze az élet felülírta. Na de semmi gond, a lelkesedésem nem csökkent, viszont ezt a posztot mindenképpen szerettem volna megírni, mielőtt nekilátok az utolsóelőttinek. :D
Mivel elég sokan meglepve konstatálták, hogy kajálni kell menet közben, ezért feltételezem van újdonságértéke annak, ha azt mondom: nem véletlen, hogy a frissítést a negyedik sportnak nevezik az Ironmanen. Egy átlagos versenyző 10.000 kcal körül éget el egy Ironman alatt, én lassabb vagyok és nehezebb, tehát ennél többet. Ez mondjuk 10-12 pizza avagy 20 Big Mac (Jégerre most nem számolom át... :D), ennyit nem lehet előre megenni. A cél tehát kettős: megpróbálni még a zsírégető tartományban menni (erről szólt az egész edzésterv, hogy ebben a pulzustartományban maradjak), ahol a minimális szénhidrát ég el (csak zsír sosem ég el magában, csak a "szénhidrátok tüzében") , és mindezt ügyesen, gyorsan felszívódó (aka magas glikémiás indexű) és a gyomrot nem megfekvő kajákkal visszapótolni. (Forrás: Kindl Gábor - 10.000 kalóriás reggeli)
Egyszerűen hangzik, ugye? :-) 3 maratoni felkészülés során tanultam valamit, és persze próba-hiba módszerrel (érzékenységvizsgálattal) fejlesztettem mindezt az IM-felkészülés során. Ami fontos: a versenyen csak és kizárólag azt szabad enni, amit az edzéseken nyomtam.
Úszásnál nincs kérdés, a vízben nehéz enni... :-)
Bringán van kérdés, itt van a legtöbb. Ez ugyanis a leghosszabb, itt tudja a szervezet a terhelés jellege miatt a legtöbb cuccot befogadni. A repertoár állandó részei a banán, a Powerbar szelet, az Isostar szelet, az Optonia energiagél (praktikusan kis fogkrémes tubus, benne szirup), mini kakaós csiga, valamint a sok édes sz*rt kicsit színesítő mozarellás-paradicsomos szendvics. Ezekből kb. 40-45 percenként fogy egy, konkrétan csurig kell pakolnom a bringásmezem zsebeit. Ezen kívül versenyen megiszok 1-2 ampulla magnéziumot a görcs ellen, valamint sótablettát a marha mennyiségű kiizzadott só visszapótlásáért. Hú, ezt a bekezdést elég durva lehet olvasni laikus szemmel, de tényleg minimum ennyi kell. Ráadásul méretes példányról lévén szó még sosem kajáltam túl magam a bringán, amikor sokat zabáltam (kaposvári félIM), ott marha jól is ment a futás. Ahogy szegény Sipi mondta mindig a Tour közvetítésen: egyél, mielőtt éhes leszel, igyál, mielőtt szomjas leszel.
Futásnál pedig egy sikeres bringás frissítés után már jóval kevesebb a munka. Az edzéseken is az volt az ökölszabály, hogy óránként kell valami. Ilyenkor azért nem csúszik már pl. a csülkös pacal, inkább viszkózusabb cuccok, banán, illetve az igen undi állagú, de (a futópólóra öntés, majd darazsakat vonzás lehetőségétől eltekintve) igen hatásos energiagél.
Pia emellett izotóniás ital, víz és a vége felé kóla. Vigyázni csak azzal kell, hogy a fent említett cuccokat megfelelően higítsam, mert 8%-nál töményebb szénhidrát már nehezen szívódik fel.
Persze a frissítésnek tágabb értelemben része az életmódváltás is, amelynek bizonyos elemei teljesültek, mások nem. :D Hosszú alvások pl. nem voltak a héten, így most meg fogok vele próbálkozni, a mai (csütörtök) este az utolsó lehetőségem...
