Mint a blog rendszeres olvasói (vannak ilyenek?) tapasztalhatták, jó régen nem volt poszt. Nos, amikor nyaraltam, nyaraltam, amikor meg nem, akkor meglehetősen turbulens időket éltem. Az előbbiek persze az edzésekre, illetve főleg azok hiányára is rányomták a bélyegüket, de hát valami ilyesmit sejtettünk, amikor nem a szeptemberi, hanem a novemberi maratonra kötöttük a fogadást.

Nagyon szeretem a felsorolásokat, bullet pointokat, így álljon itt alább néhány – először is az edzésekről, illetve azok elhazudásáról:

• Íme az edzésnapló, itt látszik minden a számok nyelvén, illetve a mellette található edzéstervben azt is jelöltem, hogy mit teljesítettem és mit nem. Terveim szerint a 14. hét után minden (illetve majdnem minden) edzést úgy fogok csinálni, ahogyan azt Monstpart Sarolta előírja.
• Futottam Mantovában a tó partján kétszer is (illetve a 12. hét első edzése, 12 km is ott esett meg ma, de erről még lesz szó), igazán szuper hely, a Szigethez hasonló mennyiségű ember fut, görkorizik, biciklizik, ráadásul a finomító vákuumtornya és egyéb keményei is a háttért színesítik.
• Futottam a milánói szálloda konditermének futópadján, ezúttal nem raktak ki, viszont megint rájöttem, hogy ez milyen uncsi. Lehet, hogy a Gilda konditermében, ahol számos kollégám edz, szórakoztatóbb az ilyen edzés tévékkel az előtérben, de nekem nagyon nehezen telt le az 5 km.
• Futottam Csongrádban, Domaszék-Mórahalom oda-vissza (16 km) eszméletlen esőben, de jól esett, plusz láttam nyuszit is.
• Futottam a Szigeten többször is, a Margit-hídon való átverekedést leszámítva nagyon jó ott edzeni, szerintem ezt nem kell részletezni.
• Futottam a szokott útvonalamon is persze néhányszor, Csepel felé vagy Csepelre, na de erről már írtam korábban.
• Végül a 11. hét szombatján kifutottam Ürömre, ez 19 km, sikerült egy 32 fokos, 71%-os páratartalmú napot kifogni eső után, hát bevallom: meghaltam. Nem jó előjel ez, viszont külön felsorolást ér, úgyhogy erről majd később.
• Nem futottam Bulgáriában, amikor a rajkosokkal körbeutaztunk, nem is vittem cuccot, nem fért volna bele.
• Nem futottam Burgaszban, amikor a volt osztálytársakkal kempeltünk, pedig vittem cuccot, bele is fért volna, de valahogy mindig a kártya és a sör nyert... :-)

Lássuk most a tanulságokat, amiket bár lehet, hogy már pedzegettem, de így 11 hét után még sokkal bölcsebb vagyok:

• Ez a pulzusmérős edzés jó döntés volt, annak ellenére is, hogy nem kis anyagi és időbefektetéssel járt az elején, plusz jó sokan hülyének néztek (néznek) miatta. Érzem magamon, hogy ha tartom a nagyjából 160 (szigorúan véve 157) alatti pulzusszámot, nem nagyon tudok elfáradni. Ilyen volt pl. a Domaszék-Mórahalom, ahol volt még a végén erőm hajrázni is, de a minap ilyen volt a Szigeten is, ahol még annyi erőm maradt 9 km után, hogy az utolsó kilométert 4 perces idővel fussam. És ellenkezőleg, ha valamilyen oknál fogva 160 feletti a pulzusom, érzem, ahogy elfogy a szénhidrát, nem bírok sokkal többet egy óránál. Ez nagy tanulság a maradék jónéhány hétre.
• Nem szabad éhgyomorra edzeni. Ha vacsi előtt megyek, mint sokszor, indulás előtt be kell nyomni egy kis csokit - ha ezt elmulasztom, szenvedés az egész.
• Iszonyatosan fontos edzés végén a nyújtás. Egyrészt megelőzi a görcsöket, izom- és ízületi problémákat, másrészt lazítja a végtagokat, javítja a mozgást. Minden alkalommal marha jól esik, és minden alkalommal érzem, hogy kicsit lazább a kis balettos alkatom.
• Bár a 95 (93) kilós test mozgatása amúgy sem nagy látvány, még ráteszek egy lapáttal - fejpántban futok. Nos nem a homlokomba omló szőke fürtök zavarnak, hanem annyira baromira idegesít az arcomba folyó izzadtság, hogy inkább vállalom a Gabi szerint fogyatékos kinézetet.
• Névnapomra kaptam új fülhallgatót futáshoz, nos ez is jelentősen növelte az edzés élményét. Időközben megtanultam mindenfajta zenére futni, és ha olyan a hangulatom, az Economist hangoscikkek hallgatása is jól megy.

Végül jöjjenek a jó és rossz jelek:

• Mint írtam, múlt vasárnap meghaltam Ürömre menet. OK, tény, hogy délben futottam, 32 fok volt és az éjjeli eső után eszméletlen pára, de akkor is ijesztő volt, amennyire nem ment. Mindennek az alapja megint a pulzus - egyszerűen ha sétáltam (sajnos erre is szükség volt), sem ment a kívánt 157 alá a pulzusom, teljesen kiszáradtam. Pedig minden adott lett volna, kialudtam magam, finomat reggeliztem, a Duna mellett futni mindig szép, valahogy mégsem ment. Nem tudom az okot, de ha bárki kérdezi, az időjárásra fogom. Emellett pedig jól beszartam, hogy hogy lesz ebből akár félmaraton is 3 hét múlva...
• Amiért pedig mégsem estem teljesen kétségbe, az a mai (12. hét 1. nap) edzés volt Mantovában, a tó partján. Fárasztó nap után benyomtam a minibárból a nápolyit, majd kb. ideális 24-25 fokban lefutottam 12 km-t, és szinte alig fáradtam el. Kb. 3 km-nél volt egy kis holtpont (szerintem itt melegedtem be), de utána csak vitt a lábam előre (no meg az István a király, illetve Koppány a fülemben), az utolsó 2 km-t hajrázva tettem meg. Olyan érzésem volt, hogy röhögve menne mondjuk egy 2:15-ös félmaraton, illetve visszatért a remény, hogy van még esély a jégerekre.

A következő két hétben kétszer jövök Mantovába, lesz 4 nap balatoni nyaralás és 4 nap Félsziget Erdélyben, szóval a (remélhetőleg) utolsó elhazudások következnek most, szept. 5. félmaraton, utána fogadalmam: maximum heti 1 buli... :-) (Persze az októberi horgászós hétvége is egynek számít majd...)